A hónap verse - 2022. december
SAPKA
Egy nap eltelt, telik kettő –
csak kibírom valahogy!
Még akkor is, ha a felhő
eltakarja a napot,
ha mindenki köhög, krákog.
ha sál, kesztyű, sapka kell,
akkor is, ha varjú károg
(ő azt hiszi: énekel),
ha szél csavarja a fákat,
és nátha az orrokat,
és mindenki bágyadt, fáradt,
engem mégse morcogat
semmi bú és semmi bánat,
hisz van párnám, takaróm –
álomlátni hív az ágyam,
inni hív a kakaóm.
JÓ REGGELT!
Játssz velem, jó? Apa, kérlek!
Bújj ki az ágyból, gyere!
Hoztam a robotom, nézd meg!
Most végre játszhatsz vele!
Apa, apa! A papucs itt van:
húzd fel, és adj kakaót!
Apa, apa, a palacsinta!
Megég, ha sokat hagyod!
Apa, apa, a papír, látod?
Rajzoltam apa-palotát!
Ez lesz a saját világod,
ahol minden csupa apaság.
Van benne íróasztal,
műhelyt is festek neked,
meg szőnyeget, azon fekszel,
és rajtad ugrál,
és téged gyomroz
az összes gya-gya-gya,
az összes gye-gye-gye,
az összes gye-gye-gyereked
AZ ÜNNEP AZÉ AKI VÁRJA
Aki magot szór ablakába
és gyertya vár az asztalán.
A várók nem várnak hiába.
Egy angyal kopogott talán?
Szárnysuhogás az ablakon túl –
vigyázz! Kinézni nem szabad!
Künn az angyalhad térül-fordul,
egy pillanatra látszanak.
A karácsonyfát hozzák – hallod?
– egy koppanás, és leteszik.
Fényben úszik az üvegajtód,
s megint suhogás. Mi ez itt?
Zöld angyaltoll: egy kis fenyőág,
karácsonyszagú és meleg.
“Gyújtsd meg a legutolsó gyertyát!”
Ez az angyali üzenet.
És be is mehetsz – vár az ünnep,
és minden zárt ajtót kitár.
A fa alatt angyalok ülnek –
az ünnep azé, aki vár.