A vers én számomra olyan természetes, mint a levegő
Kilenc évaddal ezelőtt egyszer eszembe jutott, hogy milyen jó lenne, ha minden hónapban felkerülhetne egy vers a Gózon Gyula Kamaraszínház honlapjára. Szóltam az igazgatónőnek, Szabó Ágnesnek, aki örömmel vette a kezdeményezést és azóta minden hónapban jelentkezünk egy szép verssel. Azért verset, mert úgy gondolom, hogy mindnyájunknak szüksége van egy pici szellemi kikapcsolódásra, kirándulásra.
A vers én számomra olyan természetes, mint a levegő. Lehet, hogy ez furcsán hangzik, de gyermekkorom óta szeretem a verseket, és nagyon régóta mondom is a verseket, tanítottam is versmondást, már amennyit ebből a műfajból lehet tanítani. Szécsi Margit szavaival élve ezt tudom Önöknek ajánlani: „Hiszem, hogy az emberiségnek nem mindegy, hogy poézissel él, vagy pénzt csinál a muzsikával. S ha nem is hihetném, s ha nem is kötelezne rá senki, akkor se tudnék mást tenni, mint álmodni teljes erővel és munkálni álmaimat.