Exkluzív interjú jelent meg az Indexen Udvaros Dorottyával
Vig György (Index): Édesapja rendező volt, édesanyja színész. Eddig miért nem rendezett?
Udvaros Dorottya: Már régóta kérdezgették ezt tőlem, de eddig úgy éreztem, hogy nem akarok.
Pusztán azért, mert egy színész régóta a pályán van, még egyáltalán nem biztos, hogy meg tud rendezni egy darabot.
Ez egy másik foglalkozás. Én ráadásul fantasztikus rendezőkkel dolgozhattam, és mindig azt gondoltam, hogy semmi keresnivalóm sincs ebben a csapatban. Aztán elérkezett a koronavírus ideje. Tavaly a karantén előtti utolsó napon még játszottam. Eleinte azt mondogattuk: végre kipihenjük magunkat, rendet rakunk, kertészkedünk és így tovább. Nagyjából a második hét után úgy éreztem, rendben, kipihentem magam, most menjünk vissza a színházba.
V. Gy.: Nyárra ért véget a karantén, jött egy kis lendület, majd ősszel újra bezártak a színházak.
U. D.: Ezt már nagyon megszenvedem, rettenetesen hiányzik. Ekkor kaptam ezt a felkérést a Gózon Gyula Kamaraszínház vezetőjétől (Szabó Ágnestől). Annyira meglepődtem rajta, hogy hirtelen rávágtam: jó, küldd el a darabot.
V. Gy.: Milyen hely a Gózon Gyula Kamaraszínház?
U. D.: Bűbájos épület a XVII. kerületben. Nem messze onnan, ahol majdnem negyven évig lakott Gózon Gyula. A legendás színész nagy lokálpatrióta volt, ezért is nevezték el róla a rákosligeti színházat, amit Szabó Ági működtet húsz éve. Talán én voltam az első vendégfellépője. Akkor játszottam a Lola Blau című egyszemélyes musicalt a Budapesti Kamaraszínházban egy szál zongoristával, és Ági meghívta a produkciót.