Egy érzékeny, áldozatokat is vállalni képes nő - Bemutatjuk Haik Viktóriát
Milyen élmény volt az első, közönség nélküli online bemutató? Mennyiben volt más, mint közönség előtt játszani?
Különös, és másfajta energiákkal telítődött a premier. Az abbéli hiányt, hogy nincsenek emberek a nézőtéren, hogy nem alakulhat ki az a cirkuláló áramlás, ami a közönség és a játszók között oda- vissza hat , úgy éreztem másból igyekszünk pótolni.
Mintha azok a momentumok, amik fontos meghatározói egy előadásnak, fokozottabban lettek volna jelen: az egymásra figyelés, és egymásba kapaszkodás, annak a tiszteletben tartása, hogy a kezdés előtti csendes percekben mindegyikünk másként koncentrál, másként megy magában mélyre, hogy az első jelenetére előjöjjön onnan, és igazul adja át, amiért másfél hónapig dolgozott.
Az én ráhangolódásom részévé vált például, hogy valamiért azt a kis papírcsónakot bámultam a bemutató előtt, ami a darab végén megjelenik. Foszforeszkáló festékkel van átitatva, lámpa alatt töltjük, hogy szépen világításon a sötétben. Kislányos tudom, de miközben néztem, arra gondoltam, hogy nekünk is sikerüljön feltöltődni, hatni a kibertértben, elgondolkodtatni, fényt hordozni, eljutni mindazokhoz, akik nézik az online közvetítést, és valahol messze velünk vannak ugyanabban a pillanatban.
Mindig öröm számomra, ha a barátaim, szeretteim eljönnek egy-egy előadásra, és tudom, hogy ott vannak a nézőtéren, vagy megjelennek csak úgy bejelentés nélkül, de most annyi elmaradt előadás után szívdobogtató volt érezni, hogy ennyien és ebben a formában is velünk tartottak. Sok erőt adott.
Színészként mit gondol általában az online színházról?
A leghelyénvalóbbnak azt gondolom, ha elkezdünk új műfajként tekinteni erre a formára. Kortünet, ha úgy tetszik, mostani világunk változásaira reagáló következmény. Sokan mondják : "Ez azért nem olyan". Persze, hogy nem olyan, mert más, tehát nem lehet ugyanolyan. Más élmény a film, más a színház, más az online színház. Forgatni, közönség előtt játszani, és streamelve előadást létrehozni nekünk színészeknek is más. Jelenünknek az az egyik hozománya, hogy ilyen módon juttathatunk el tartalmakat a közönséghez. Természetes folyamatnak vélem, hogy mint minden új, így az online színház is alakulóban van, keresi a leghathatósabb megnyílvánulást, fejlődik, változik. Egy stream előadáson rajtunk színészeken kívül öt hat ember dolgozik azon, hogy a produktum jó képi és hangi minőségben jusson el a nézőkhöz. Bírtam igazgatónőnk Szabó Ágnes bátorságát, hogy vállalta a vetítések navigálását, Ő felel a vágásért minden előadáson. Soha nem csinált még ilyet, mégis kiválóan sikerült. Sokan megjegyezték, hogy milyen jó érzéssel váltották egymást a közelik, és a totálok. Ezen például rengeteg múlik, mint ahogy azon is, hogy mi játszók is egyfajta bátor attitűddel álljunk helyt ebben az új helyzetben, merjük átadni magunkat ennek a szokatlannak, amiben nincs még akkora rutinunk.Tehát nem lehet belül azon pörögni, miközben zajlik velünk a történet, hogy de kár hogy üres a nézőtér, hanem muszáj valami más hullámhosszon rezonálni, és az adott szituációhoz képest figyelemmel és fegyelemmel jelen lenni.
Milyen élethelyzetben talált Önre az Egy nyári nap illető szerepe?
A magánéletemben, és a hivatásomban is minden 2020-ban ért fordulópontra. A változások közül volt, ami régóta érlelődött, volt ami váratlanul köszöntött rám. Ebben a különös évben,ami globálisan korántsem mondható jónak- nekem nagyon jó megéléseim, feladataim, elvarrásaim, átminősítéseim, találkozásaim, tornáim, futásaim és meditációm voltak, amik által könnyíthettem a nehézségeimen.
2002 ben végeztem, tizennyolc évig voltam szabadúszó. Az idei évad kezdetekor a Gózonhoz való tartozásom hivatalosan is nyomatékosítva lett. Hosszasan lehetne fejtegetni, mit jelent ez számomra itt az életközépen, de tulajdonképpen három szóval kifejezhető: Köszönöm, Örülök és Dolgozom.
Mi számára a darab fő üzenete?
Mivel halálunkig életre vagyunk ítélve, nem mindegy, hogy egy emberöltőnyi időt miként használunk fel, milyen módon kapcsolódunk ember társainkhoz, mit kezdünk önmagunkkal, a szenvedélyeinkkel.
Ez nagyon általánosan hangzik, de aki látta, vagy megnézi majd az előadást remélem érti-érzi, hogy mire gondolok.
Mutassa be be pár szóval darabbéli karakterét!
(Fosse csak a darabbéli férfit, Aslét nevezi el. Az én karakteremet"fiatal nőként" említi. Andrásnak (Kozma András rendező) az a remek ötlete támadt, hogy miközben elemezzük a művet, adjunk neveket a szereplőknek. Így lett az általam megformált fiatal nő magunk között Liv. )
Liv elvont és érzékeny nő, akinek vannak radarjai fogni a szeretett férfi rezgéseit. Nagy erőkkel azon van, hogy ezekhez képest találja meg a leghelyesebb viszonyulást hozzá, akinek leglényege a tulajdon szenvedélyéhez való kötődésében írható körül: az örökös fjordra vágyódásban.
Igyekszik a földön tartani őt, konkrétan a száraz földön a tenger helyett, ami Liv számára kiszámíthatatlan, félelmetes, így képtelen Asléhoz csatlakozni abban, hogy egy törékeny csónakban naphosszat ringatózzon a zord fjordokon, de fontosnak tartom megjegyezni, hogy megpróbálta.
Kompromisszum kész, áldozat hozatalra képes nő, aki sok mindent megtesz Asléért.
Kiolvasható a dialógokból, hogy törekvések sorozata van Liv mögött, amik mind afelé irányultak, hogy egyensúlyba hozzon egy két személyes életet egy túlságosan önmagába zárkózó emberrel, hogy felfejtse azokat a rétegeket, amik mögött Aslét jobban láthatja, és ezáltal jobban segítheti az életben.
Ebbéli igyekezetében kellően messzire jut , és azt hiszem el is fárad ahhoz, hogy felfogja, egy ponton túl az elengedés az egyetlen út, de azért az olyan mondatok, mint a " Ha menni akarsz, menj csak, nem tartalak vissza" , vagy az " Azt csinálsz, amit akarsz" szeretet éhségtől vegyes elkeseredettségből, és a tehetetlenség dühéből is fakadnak, ezek nem pusztán a megengedő, elfogadó szeretet hangjai.
Nőként azzal kell szembesülnie, hogy van valami, ami több, ami vonzóbb és varázslatosabb Asle számára, mint ő maga.
Asle soha nem jön vissza a fjordról, Liv örökre ott marad egy feloldhatatlan magányban, egy örökös hullám morajlásban.