A hónap verse
2025. február
Ferenczes István: Szerelmes vers

némaságom
n é m a s á g a
szavaim száma
anyanyelvem
te árva
anyám hamvára
m o h ó
Dévavár
diófának három ága
alatt didergő árva
te drága
vérré vált mosdóvíz
visszanyelt szitok
felszántott sebeid
alá
arccal zuhanok
te
mennybevitt leány
szarvassá változott fiú
kincses kisládáért
úton hagyott gyermek
halálratáncoltatott
szépem
társavesztett gerlice
vérrel virágzó zsebkendő
meztelen idegre
tépve
eggyen egy fiodum
csudahalott látni
visznek a jégre
nagy hegyi tolvajok
vármegye házán
tollászkodó pávák
némaságos
gyöngysorom
ágaidat rontja
tapossa a sárba
utánad köp
a clevelandi utcasark
a skandináv éjszaka
a latin negyed forgataga
te megcsalt szerető
porondra lökött
körberöhögött
tetemed’ kidobja
s csontvázig zúzdal
az omló
Duna-part
te másodosztályon utazó
váróteremlakó
ablakon kidobott kápolnavirág
rózsafüzér
csuklót összezáró
igenre nemmel
f e l e s e l ő
visszhang
kire fél füllel figyel
a hivatal
s a kidöntött sírkő
porladva vall
epe és méz
édes keserűség
egyetlenem
te
janicsártemetők fölött
lobogó lidérc
magvaszakadt csángó
utolsó bűnjele
amerikás székely
felhurkolt kötele
fogak közé tördelt
halálos ágyán
véled szól nékem
a huszadik század
te vagy a csönd
szabadságom
nékem a levegő
szomjam és éhem
Rodostóm és Házsongárdom
húzatlan szólaló
mennyei harangom
virágos kertemnek
földönfutó füstje
égbe ható lángja
homlokomra fölszögezett
csillag
kereszttel áldott
megszegett kenyér
te árva
t e d r á g a
én szépem
én vétkem
én igen nagy vétkem