A hónap verse
2022. november
Grecsó Krisztián: Altató
Nem alszom, mert már aludtam,
Nem alszom, mert nincs cumi,
Nem alszom, mert úgy meguntam:
Mindennap kell aludni.
Szunyókáljon most a csacsi,
Nyúl álmodhat szépeket,
Lapítson a lapos maci,
Szuszogjon jó mélyeket.
Szendereghet a bicikli
Horkolhat a robogás,
Pilledjen a friss nokedli,
Főzelék, a habarás.
Alhat a sok könyv a polcon,
Takaróban a meleg,
Egyik baba se táncoljon:
Édes álmuk közeleg.
Én nem alszom, mért aludnék,
Ébren itt van a világ,
Arról, zsupsz, mind lemaradnék,
Szunyókálmi csacsiság.
Álmodjon a kosz a padlón,
Szöszök, pöszmök, cafatok,
Lassítsatok ti a tempón-
Én ugyan nem akarok!
Bekúszom a szekrényalját,
Feldöntöm a könyveket,
Nem alszom én, jó éjszakát,
Ébren leszek veletek.
De hát ti meg, miért alszotok?!
Ébren ragyog a világ!
Talán erről nem tudtatok,
Alvóké a vigaszág.
Nézni kell az eget, meg hogy
Labdáznak a csillagok,
A kifli Holdat: ahogy fogy
Van őneki titka sok.
Altat anya, altat apa,
Hakan dünnyögnek nekem,
Legyen meg az akarata,
Kicsit lehunyom szemem.