2022. október

Van, amit lehet és van, amit nem lehet.
Beütöttem pölö a térdemet
vagy a karom,
ez lehetséges, csak fájdalom,
szabad, viszont butaság,
bárki beütheti magát,
meg van engedve,
már ha jön hozzá kedve,
és most lesz felsorolva, ami tilos:
Tilos összes rúzst elhasználni, fölösleges és drága.
Mulatság. Tilos kutyát hazahozni utcáról,
főzelékféléket félig otthagyni, homokot hajigálni.
És kaviccsal. És folyton moziba akarni menni.
Teljesen fölöslegesen sikoltozni,
mint a hülyegyerek, sikítni tilos.
Tisztára mint az eszeveszettek.
Mint akinek elmentek otthonról.
Kérdezés nélkül elmenni otthonról a legnagyobb tilos.
Boltba fáradjak le egyedül tejfölért legyek szíves
ellen tiltakozni.
Kényeskedés, délutáni alvásmegtagadás, nem értem, miért.
Nehéz az élet, noha kényelmes.
Valamit kérdeznek, és azt meg se hallani.
Feladat, felelés, feladás.
Haladás.

Leülök, akkor keljek föl, na persze.
Miért mindig olyankor.
És menjek odébb, mert miért mindig gólnál csinálom ezt, de mit?
Kupaszerda, a a a a, már ismerjük, hude uncsi!
Vagy ha nem eszem, egyek, lábatlankodok,
ne lábatlankodjak.
És ha nem válaszolok, válaszoljak,
és ha nem fekszek le, akkor feküdjek le,
vagy keljek föl, és főleg ne sipákoljak annyira,
és, édes Istenem, menjek már odébb, rendbe’ van.
Be lesz fejezve, okés,
nem fogok rendetlenkedni,
nem fogok haldokolni az unalomtól,
fetrengeni unalmamban,
nem vágom kupán a Samut,
nem turkálok az orromban könyékig,
nem lefetyelek,
nem illegek folyvást tükör előtt és főleg.
És nem böfögök.
Nem is böfögtem.
Egyszer se böfögtem!