2021. május

J’aurais pu rire, ivre de mon caprice. (P. Éluard)

Sajnálom hogy nem mondtam el eddig
És csak ennyi idő múlva csúszott ki a
Számon mással járok máshoz tartozom
Visszavonhatom tehát a hívást a pukedlit
Hiúságod megsérteni nem akartam soha
Gyerünk gyorsan túllépni a pátoszon

Felrepedt végül a „burokban születtem” ahogy
Beözönlöttem az egyszemélyes bálodba sajnos
Mégsem egyedül érkeztem nézd az invitálás
Is 2 személyre szólt félek hogy netán elhagyod
Magad kibeszélsz esetleg kompromittálni fogsz
Ha még egy pohárral esküszöm vigyen haza más

Egyre ballagtam egyik lábam a másik elé hóval
Imbolygó falevelek úsztak a szélben a ruhám
Alja integetett a bokáimnak minden lépésnél
Hogy mondhattam ilyet mért pont ezzel a szóval
Tudod igazából senkim nincs még te sem ezután
Azt kellett hazudnom magamnak hogy a te hibád
Volt mert nem értettél nem éreztél és hogy karikát
Csináltál a négyzeteimből meg hogy túl korán elkéstél…