2021. február

Közeleg hozzád a szerelem szótlanul,
jön szállást kérni szorongva-vágyakozva,
jön cicomátlanul, egyszerű öleléssel,
s te törékeny-vállú, seb-szájú, menekülsz!
Ugyan hová, te védtelen, gyenge, gyáva,
ugyan hova menekülsz a tiszta asztal,
a száradó párnahuzat, az értő mosolyok elől,
ugyan hová menekülsz a kívánó kezek elől,
hová? Az okos magányba?
Hát lehet okos a hazugság,
mert hazugság, hogy jó egyedül?
Lehet okos a pót-élet, a rohangálás mámorok után,
a zenébe, szeszes szavakba,
őrjöngő sóvárgásokba menekülés?
Te kegyetlen, törékeny vállad: penge,
seb-szájad: kelevény,
s csak kínzó hidegséged védhetetlen -
magadra maradsz.