2014. október

Nagy Gáspár: Oratorikus emlékezés 1956 hőseire, Requiem, Kyrie

Nagy Gáspár ( Bérbaltavár, 1949. május 4. – Budapest, 2007. január 3.), költő. Egy Vas megyei kis faluban született Nagy Gáspár és Kelemen Erzsébet egyetlen gyermekeként. Minden ősét földművesnek tudta. Gyermekkorának két meghatározó élményköre a paraszti élet és a kereszténység volt. De már kisgyerekként találkozott 1956 élményével is. A forradalom leverése idején náluk is megszálltak Nyugatra menekülő forradalmár diákok. Tőlük hallotta először a forradalom valóságos történetét. 1958 júniusában pedig látta, hogy édesapja és nagybátyja megsiratta a kivégzett miniszterelnököt.
Nagy Gáspár ( Bérbaltavár, 1949. május 4. – Budapest, 2007. január 3.), költő. Egy Vas megyei kis faluban született Nagy Gáspár és Kelemen Erzsébet egyetlen gyermekeként. Minden ősét földművesnek tudta. Gyermekkorának két meghatározó élményköre a paraszti élet és a kereszténység volt. De már kisgyerekként találkozott 1956 élményével is. A forradalom leverése idején náluk is megszálltak Nyugatra menekülő forradalmár diákok. Tőlük hallotta először a forradalom valóságos történetét. 1958 júniusában pedig látta, hogy édesapja és nagybátyja megsiratta a kivégzett miniszterelnököt.
1. (Requiem)

A lángok lobbanó szívéhez értem,
mikor a nagyszerű halált megidéztem,
mikor a könnyek az Égből estek,
mikor legjobbjaink értünk elestek.
 
Helyettem, helyetted is
itt, Budapesten,
fiatal vérük folyt már az első esten,
egy örökre szent-évszámú Kedden,
aztán sokáig…!
 
Sortüzek gyalázta Magyarország!
Csak halott hőseid szemében
villant a szabadság!
 
Október-vég… és nem akárhol!
Most is március idusa lángolt
egy letiport nemzet szívében…
 
De nem tilthatták a lángot!
Egyetlen költőnk volt:
Petőfi Sándor!
 
„Szent suhancok” bátor
tettei sokkolták a Világot!
Ámultak közel és távol…
Mert elszoktak már
az ilyen csodáktól:
hogy Dávid ismét
legyőzi Góliátot!
 
 

2. (Kyrie)

Láttad aztán: mennyi kereszt állt itt!
Valaki mindig egy újabb nevet ráírt…
s alattuk hány győztes, vértanú-Dávid…
kérdezte: talán egy Angyal járt itt?
 
Mert a gyalázott, szétlőtt tereken,
szent halottaink – mint oltárköveken –
a megtöretett test és a kiomló vér
misztériumát másolták le hányszor…
 
Akár a pap úrfelmutatáskor!
Ezért a tiltott börtön-parcella, temetőárok
csöndjében is ők tanúskodtak a szabadságról!
Nem a halálról: mert a gyertya értük lángolt.
 
És a kereszt hirdette: valóban győztek,
hiszen emlékük maradt a legerősebb!
Romolhatatlan arcuk, mint a márvány,
Isten elé tett memorandum: fényes kiáltvány!

Kapcsolódó linkek

  • IllésA verset Illés Dániel adja elő