2015. február
Tornai József: Buddhista szerelmes
Buddha azt mondja: nincs olyan tenger,
olyan hegykaréj s vágyakozás, hogy el ne mossa
a csillagokon tajtékzó idő: az örök nevetés:
szeretlek, szeretlek, amíg élek,
szeress, szeressél, amíg élsz.
Buddha azt mondja: nem a test a bűn,
nem a hatalom, nem a gazdaság;
a mocskos ragaszkodás keni be sárral a képed:
szeress, szeressél, amíg élsz,
szeretlek, szeretlek, amíg élek.
Buddha azt mondja: te magad káprázata,
indagubancban jársz, zöld bilincsben,
Arcod a semmi csiga-ködébe vész;
szeretlek, szeretlek, amíg élek,
szeress, szeressél, amíg élsz.
Buddha azt mondja: szerelmesedben én rejtőzök,
hiába keresed mosolyán, csípőjében, nem ő
a titka a rózsa üdvösség-leheletének:
szeress, szeressél, amíg élsz,
szeretlek, szeretlek, amíg élek.
Buddha azt mondja: tollasodik a héja,
szárnya nő, fölszáll vijjogva a térbe
s testéből nem marad csak a tiszta röpülés:
szeretlek, szeretlek, amíg élek,
szeress, szeressél, amíg élsz.
Buddha azt mondja: szenvedni született
az ember és a kő, szenvednek a göröngyök,
óriáspipacsok, pillanatok, véglények:
szeress, szeressél, amíg élsz,
szeretlek, szeretlek, amíg élek.
Buddha azt mondja: felejtsd el anyádat,
dobj szülőföldedre szemfedőt, szívedet úgyis
markába kapja a mindenség-rettegés:
szeretlek, szeretlek, amíg élek,
szeress, szeressél, amíg élsz.
Buddha azt mondja: mihez kötöd magad?
Itt üresség minden: arany templomok,
acélhasú birodalmak, világteremtések:
szeress, szeressél, amíg élsz,
szeretlek, szeretlek, amíg élek.
Buddha azt mondja: miért csak egyet szeretsz?
Nekem éppoly kedves egy levél, egy pióca,
mint a nap s tízezer más csillag vagy ész:
szeretlek, szeretlek, amíg élek,
szeress, szeressél, amíg élsz.
Buddha azt mondja: két indulat, nő a férfit,
férfi a nőt üvöltő vaddá teszi végül,
neked a hallgatás ágán van a fészked:
szeress, szeressél, amíg élsz,
szeretlek, szeretlek, amíg élek.
Buddha azt mondja: halássz a halálra
szomjúságod folyóján, s hálódon
átvakít egyszer a gyöngypikkelyes feledés:
szeretlek, szeretlek, amíg élek,
szeress, szeressél, amíg élsz.
Szerelmem! kiáltok: te vagy a Buddha
s én a te öledbe veszek, félő utasa
a meg-nem-maradásnak, éjnek:
szeress, szeressél, amíg élsz,
szeretlek, szeretlek, amíg élek.
Kapcsolódó linkek
- DóczyA verset Dóczy Péter adja elő