2017. február

Radnóti Miklós emlékére

Látod, kedves,
lassan koldusnak öltözik a táj
s színeit eltékozolja.
Összébb húzza magát
a szél is a fákon.
Napszakokra
nincs szava, nincs tekintettel.
Havat említ szigorodva.
A tavalyi vöröses-barna
levélágyon
rianó sok kis lábnyom-
nak szíve ver.

Látod, kedves,
már nyakunkon az ősz
s még begombolatlan a szerelem.
Se napok, se éjek.
Mivé leszel,
ha nem velem,
ha nem hagysz szeretnem?
Hány napig tart még az élet?
Fázva ülök az éjszaka alatt
szemben e verssel
s egy szerelemmel
 öregebben.