2017. szeptember

a fény farag
megalkotja
tűzben még mosdatlan
tekintetünket

mosolyára
tenyerében szétfutnak
az üveggolyók
egyszerre láthatjuk
teljes szépségét

nem veszít el belőlük
egyet sem

madártetembe zárva
tintafoltos ég alatt:
bensőnkben a lélek

az ember is alkot
tenyerébe szikladarab:

várost farag
égig érőt
gépekből olvasztva
a rendszert
a létet

gyermeket formálva
önmagává

feledve alkotóját

(… a kapott ügeggolyókat)