2017. október

Egyszerre itt állsz előttem és csodállak,
a légzésed, a közeledő lépteid,
hogy élsz, mozdulsz, reagálsz
magadban és együtt velem.

Vágyom természeted
és oly puhán tartalak tenyeremben,
mint tó felszíne a levelet.

Egyszerűségedben rejlik minden vonzalom,
semmi fölösleges szó vagy mozdulat.
Földöntúli vagy!
Téren és időn ívelnek át tetteid,
a valóságon kívül létezel…

Lassú léptekkel Hozzám megérkezel.

Féled lényem, gyanakszol, de itt vagyok…!
Pőrére vetkőzöm neked
kifordulok magamból,
- ha kell
lásd ilyen vagyok.
Bennem nincs semmi
csak hús, csont, ín, izom, szövetek.