A hónap versét ajánlja:


       Fehér Ildikó
  színművész-kurátor

Radnóti Miklós: Majális

A hangraforgó zeng a fű között,
s hördül, liheg, akár egy üldözött,
de üldözők helyett a lányok
kerítik, mint tüzes virágok.

Egy lányka térdre hull, lemezt cserél,
s háta barna, lába meg fehér,
s rossz zenén lelke fellebeg,
s oly szürke, mint ott fönt a fellegek.

Fiúk guggolnak és parazslanak,
az ajkukon ügyetlen szép szavak,
duzzasztja testük sok kicsiny siker,
s ölnek majd, ha ölni kell.

Lehetnének talán még emberek,
hisz meg van bennük is, csak szendereg,
az emberiséghez méltó értelem.
Mondjátok hát, hogy nem reménytelen.





 



 





 

 

 

 


 

 

 

Sajtó

Prae.hu, Általános Művészeti Portál cikke.

Táncold végig a Halál-valcert

Borbély Szilárd Akár Akárkije a Gózon Gyula Kamaraszínház előadásában Klein László

Borbély Szilárd-drámát elrontani nem nagyon lehet színpadra állításkor, annyira tökéletesek a szövegei. Humor, filozófia, szex, erőszak, halál – mi más kellene a nézők elégedettségéhez? A lét elviselhetetlen, könnyelműségre azonban nem szabad, hogy csábítson az Akár Akárki szubhumanizmusa, az Embert csupán alacsony hatásfokkal újrahasznosítható szervdonornak tekintő képe. Nincs remény, persze tudjuk jól. De szórakoztató hallgatni, ahogy a kisszerű, bűnös élvezetekbe merült humán erőforrások kegyetlen kritikája és Brecht találkozik a boncasztalon.

Hamletet alakító színész tűnik fel elsőként a Thália Arizona Stúdiójában, koponyával, ahogy kell. "Lenni vagy nem lenni? – Micsoda kérdés!" hökkent meg már az első mondatokkal. És az elidegenítő effektusokat bevezetve elmondja, hogy ő csak egy Akárki nevű színész, aki most szerepet formál meg. Még ketten társulnak hozzá a játék során – és egy hullabábú – ugyancsak éterien fehérben. Bármelyikük lehet Akárki a későbbiekben, a szerepek, emberek felcserélhetőek. Időnként az egyik színész alakítja a halottat is a szerzői instrukcióknak megfelelően, esetenként az Akárkimaszkot viselve. Szereplőtakarékos, s ugyanakkor vicces megoldás, mikor maga a holttest ugrik fel az ágyról, és szaladja körbe a többieket kocogó, vágtázó halottkémként.

Túlvilági fehérségükkel nemtelenséget, egyedietlenséget sugalló, egymásba mosódó testeken jelmezként nejlonzsákok cserélődnek, melyekre fekete filccel rajzolták viselőjének státuszát, foglalkozását. A hajléktalannak szakadt, foltos "ruha" a (hulla)zsákja, a bankárnak nyakkendőt rajzoltak kültakarójára, a rabbinak vallási jelképet. Talán szándékos rendezői vicc a több jelmezen feltűnően látszó sorszám, hogy melyik jelenetben kinek kell gyorsan átvennie. Groteszk módon tudatosítja mégis, hogy személyiség helyett számok vagyunk csupán. Folyamatos romló állagú, részben újrafeldolgozható, cserélhető (evolúciós) selejtjei a bolygónyi szervkereskedő központnak. Vigyázz, olvasó! Aki hazánkban nem tiltja meg, hogy felhasználhassák szöveteit, porcióit halála után, azt a korpuszt automatikusan reciklálhatónak tekintik. (1997. évi CLIV. törv. 211. § (1))
 
Deklaráltan a fogyasztói társadalmat bírálja Borbély radikálisan, a kizsákmányolást, az elnyomorító tőkét, a munkaerő áruvá válását, az elidegenedést, ezt az egész istentelen világot, ahol még a fiát feláldozó Isten hiánya sem hiányzik. De igen mulatságos rímekkel és szarkasztikus karakterábrázolással teszi mindezt, amit a Gózón Gyula Kamaraszínház produkciója remekül erősít. Igazán sokat ugyan nem tudnak hozzátenni a pazar darabhoz, a minimális díszlet (melyet viszont kreatívan használnak), az intenzív színészi munka, a groteszk zenei hatások, a közjátékul szolgáló songok mind kiemelik a szöveg mondandóját. A nézőtér gyakran az előadás részévé válik (például hirtelen mellénk fekszik egy hulla), vagy a színészek kiszólnak a befogadóhoz.
 
A közönséget látszólag bevonni próbáló szöveg a belefeledkezés, a cselekmény átélésének akadályozásán kívül ráirányítja a figyelmet arra, hogy az illúzióra vágyó néző is csupán egy a Jedermann, everyman testmasszából. Bármelyikünk lehet Akárki. A jelenetek közti zenés dalbetétek hol a (munkás)mozgalmi időket idéző patetikus indulókra hajaznak, hol kuplék vagy robotszerű mozgással kísért tucatslágerek andalítón a képünkbe vágják, hogy az ember csupán a Fogyasztást szolgáló gép, akinek lelke a vállalatot illeti meg. Nagyon jól játszik a színpad szélére telepített két zenész a mobiltelefon hangját is igen élethűen és mulatságosan utánozza csellójával, és a 7-es busz fékhangját szintén jól imitálják.
 
Corpus Kriszti (Korog)
 
A moralitásdrámák évszázados tradícióját és modern újraértelmezéseit ötvözte a brechti színház kellékeivel a Test nagy leleplezője, Borbély Szilárd. Nála viszont már a műfajmegjelölés is Amoralitás, vagyis az erkölcsi érzékét és gátlásait teljesen elvesztett/feladott, "bio- és konzumlénnyé egyszerűsödött" átlagember lelkéért dúl reménytelen csata. (A Szemünk előtt vonulnak el című drámakötetében Ámoralitás olvasható, míg a színházi plakáton és az "ősszövegben" Amoralitás, pedig Ámor is előkerül a szövegben, anális kontextusban, utalva arra is, hogy a szerelem gyakran csak extrém fitneszprogram napjainkban.) Az egyéni jellemzőktől megfosztó fehérség azonban nem rejti el a szexualitást, sőt újra és újra felbukkanó része az előadásnak. A darab olvasásakor nem tudtam eldönteni, hogy az első "példázatban" egy testét áruló nő szerepel-e (a kezdethez visszatérő, utolsó interlúdiumban szereplő "kurva" minősítés ellenére sem, ami csak a szomszédainak a megítélése). Vagy nem egy pénzért használható nőt látunk, csak egy testtársait szívesen és gyakorta váltogató plázalibát, akit a felgerjedt férfi tart prostituáltnak, és ezért – különös logika – megerőszakolhatónak is. Bár több jelenetben csupán szexuális segédeszközként, kitölthető testrésként tekint a férfi "a halált feltaláló" nőre, nincs negatív diszkrimináció, eljön a kaszás a reprodukálásra alkalmas nem képviselőiért is a globális húsüzemben. Felmutatja magát még például transzvesztita, holokauszttúlélő, szerzetes, BKV-ellenőr – megannyi fontos határhelyzet a test életében.
 
Megkísért, hogy a hét főbűn allegóriáját lássam bele a jelenetekbe – ám kicsit ellentmond ennek, hogy nyolc példázat van, és maga a darab is "beste bűn" helyett "inkább csak puszta tévedésekről" beszél. Kritikust ilyesmi azonban nem rendít meg, hiszen a hazugságot régen a nyolcadik bűnnek sorolták. Amúgy sem szabad hinni a látottaknak, mert az új életképeket felkonferáló – a színházszerűséget maszkjával újra és újra nyomatékosító – Akárki rendre félig-meddig félrevezeti a nézőt a következő rész értelmével kapcsolatban, kizökkentve így a kényelmes műélvezetből. Folyamatosan elbizonytalanítva gondolkodásra késztetnének, de inkább halálra röhögjük magunkat. Kis kételyem támad, hogy rögzül az üzenet a nevető nézőkben. Már ha van tanulság azon kívül, hogy mindannyian meghalunk, és ez ellen nincs apelláta. Hiába gyűjtöttél pénzt, skalpokat, érdemeket, hatalmat, ott rohadsz majd a föld alatt te is. Egyetlen remény van csupán: a szervkereskedelemben újrahasznosítódni azon melegében. "Az igazságot könnyen elhazudják, / ha az ellenkezőjét és elég sokszor mondják. / De lehet, hogy majd egyszer elhiszik? / A tanulság? – az végül elszökik." Vagy mégsem, hisz megkapjuk a magunkét. A darabzáró gonosz utalást ("de vidd magaddal tanulság gyanánt: / hogy néha csendben majszolj egy banánt") viszont akár életvezetési tanácsnak is tekinthetjük. Hisz a banán növeli a boldogsághormon szintjét a közvélekedés szerint, és vitaminokban gazdag. Az Akár Akárki pedig mulatságos pillanatokban. Haláli jó szórakozás bárkinek.
 
Borbély Szilárd: Akár Akárki
 
Szereplők:
Chovan Gábor
Mészáros András
Zeck Júlia
 
Csellón közreműködik: Ölveti Mátyás / Simkó-Várnagy Mihály, Horváth Károly
 
Rendezőasszisztens: Kabódi Szilvia
Vizuális koncepció: Árvai György, Szűcs Edit
Koreográfus: Lisztóczky Hajnal
Zeneszerző: Horváth Károly
 
Rendező: Árkosi Árpád 
Bemutató: 2013. május 2. Thália Színház.
 
Hivatalos fotók a Port.hu-n. A cikk fotóit Klein László készítette.

A képekkel ellátott cikk itt olvasható: http://www.prae.hu/prae/articles.php?aid=6226&cat=4

Riport a Class FM- en 2013. 02. 17.

A riport meghallgatható itt:

 

 

 < 1 2 3 4 5 6 7 > 

 


 

JEGYÉRTÉKESÍTÉS:

Színház Szervezése Rákosliget, XV. u.23.

hétfő-péntek
10.00-16.00 óráig
és az előadások előtt
1 órával

a jegypénztárban

+36 1 253-5398 
 

____________________

Interneten
http://gozon.jegy.hu/

______________________

 

FŐTÉR CAFE

Rákoskeresztúr, Városközpont

+36 70 331-8442

______________________

LIGET KÖNYVESBOLT

Rákosliget, Ferihegyi út 30.

+36 1 253-0000

______________________

Nr.1. Ticket
Rákosliget, Hajducsárda utca 4.

+36 30 180-2470

_______________________

____________

 

______________

--------------------------------------------------

__________________________

__________________________

Budapest Főváros XVII.kerület
Rákosmente Önkormányzata

__________________________