Carlo Collodi - Litvai NelliPinokkió
2013. szeptember 28.
Szereposztás
- PinokkióHajdú László
- Táltos TücsökTuróczi Éva
- Kékhajú TündérHaik Viktória
- Sánta RókaMáté Krisztián
- Vak MacskaTakács-Kiss Zsuzsanna
- Arnolda pókTakács-Kiss Zsuzsanna
- Gepettoasztalosmesterifj. Mucsi Sándor
- MeggyesorrúPintér Gábor
- AsztalosPintér Gábor
- I. NyestPintér Gábor
- LéghajósPintér Gábor
- TonhalPintér Gábor
- CsendőrBor Viktor
- GazdaBor Viktor
- HajósBor Viktor
- MutatványosBor Viktor
- PillangóSzéll Attila
- KanócSteiner Imre Manó
- II. NyestSteiner Imre Manó
Nyulak/Árusok/Elrabolt gyerekek :
Endrédi Nóra, Kovács Benedek, Kusztván Zsófia, Matusz Mirtill, Siket Mátyás, Varga Benjámin
- rendezőCzeizel Gábor
- producerSzabó Ágnes
- díszlettervezőCzeizel Gábor
- jelmezVeréb Dia
- koreográfusLisztóczky Hajnalka
- zenei vezetőKertes Anna
- súgóD. Szabó Erzsébet
- rendezőasszisztensKabódi Szilvia
A Gózon Gyula Kamaraszínházban újra életre kel a régi történet. A felnőtt nézők számára már jól ismert színművészeink varázsolják elénk a történetet ebben a klasszikussá érett zenés színdarabban. Az olasz mese magyarrá vált az évek során, reméljük, most nálunk is otthonra lel!
Pinokkió – őt senkinek nem kell bemutatni! Valamilyen formában mindenki találkozott már vele: A fadarabként kezdi, akiből egy idősödő szegény ember kifarag magának egy bábut, hogy ne maradjon egyedül öregkorára, – ám a fabáb kicsit fafejűnek tűnik, játszani akar és csavarogni, szabadon kószálni, nem pedig rögtön iskolapadba ülni. A kalandozás izgalmas és gyakran veszélyes helyzetekbe sodorja Pinokkiót, sok jó és rossz emberrel és állattal ismerkedik meg. Eleinte nem is tud különbséget tenni, gyakran félreérti a segítőkészséget és nem jön rá a gonosz szándékokra, nem ismeri fel, ki segíti. De hiába „csak” egy fabáb; de szíve van, és ez a szív igazi életet ajándékoz neki. Útitársai a kalandozásban: a Táltos Tücsök és a Pillangó, titokzatosan segíti a Kékhajú Tündér és gyakran félrecsábítja a Macska és a Róka, ám végül hazatalál Gepettohoz, a családi fészekbe.
„Pinokkió figuráját azt hiszem, nagyon lehet szeretni – hiszen mindannyian vágyunk arra, hogy a saját utunkat járjuk, ne mások döntsék el az életünk alakulását. – még akkor is, ha ezen a „saját úton” néha szamarak leszünk is. Eközben észre sem vesszük, hogy mi mindent megtanulunk útközben: Emberré érünk.” (Czeizel Gábor)