A hónap versét ajánlja:

     Dr. Fehér Ildikó
   kurátor-színművész

Reményik Sándor: Kegyelem
 

Először sírsz.
Azután átkozódsz.
Aztán imádkozol.
Aztán megfeszíted
Körömszakadtig maradék-erőd.
Akarsz, egetostromló akarattal –
S a lehetőség konok falán
Zúzod véresre koponyád.
Azután elalélsz.
S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.
Utoljára is tompa kábulattal,
Szótalanul, gondolattalanul
Mondod magadnak: mindegy, mindhiába:
A bűn, a betegség, a nyomorúság,
A mindennapi szörnyű szürkeség
Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!

S akkor – magától – megnyílik az ég,
Mely nem tárult ki átokra, imára,
Erő, akarat, kétségbeesés,
Bűnbánat – hasztalanul ostromolták.
Akkor megnyílik magától az ég,
S egy pici csillag sétál szembe véled,
S olyan közel jön, szépen mosolyogva,
Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.

Akkor – magától – szűnik a vihar,
Akkor – magától – minden elcsitul,
Akkor – magától – éled a remény.
Álomfáidnak minden aranyágán
Csak úgy magától – friss gyümölcs terem.

Ez a magától: ez a kegyelem.

 

Budapest, 1924. május

Interjú Hermányi Mariannal és Szurcsik Ádámmal

“ERŐSEN TARTJUK EGYMÁST” –
Interjú Hermányi Mariannal és Szurcsik Ádámmal 

Szeptember 29-én mutatta be a 20. születésnapját ünneplő Gózon Gyula Kamaraszínház Csehov Sirály című színművét, melyben a Kaposvári Egyetem Művészeti Kar két negyedéves hallgatója is bemutatkozott. Hermányi Mariann Nyinát, míg Szurcsík Ádám Trepljovot alakítja olyan partnerek mellett, mint Nagyváradi Erzsébet vagy Kálid Artúr. A két fiatal színész hallgatóval ennek kapcsán beszélgettünk az előadásról és az egyetemen eddig eltöltött három évükről.

 

 

 

Hogy kerültetek a produkcióba?

Hermányi Mariann: Az évad végén keresett meg Szabó Ágnes, a színház igazgatója, hogy szeretnének felkérni erre a szerepre. Én pedig boldogan mondtam igent.

Szurcsík Ádám: Épp Olaszországban nyaraltam, amikor Ági hívott. Őszintén szólva, egy kicsit megijedtem és féltem is. Ismertem a darabot, a szerepet és tudtam, hogy nem könnyű feladat, de persze örömmel vállaltam a felkérést.

Milyenek voltak az első próbák? Mennyire szorongtatok a régóta pályán lévő színészek mellett, akikkel ráadásul korábban soha nem találkoztatok? Mennyire tudtatok feloldódni és bátran dolgozni?

Hermányi Mariann: Egy kicsit azért megijedtem az olvasópróbán. Mégiscsak, itt vannak a nagyok… Ráadásul rögtön utána ki kellett hagynom egy egész hetet egy másik produkció főpróba időszaka miatt. Féltem, hogy lemaradok. Viszont, ahogy visszatértem, már olyan hangulat várt, ahol egy pillanatra sem jutott eszembe félni. Bátran próbálhattam, jó kedvvel, kíváncsisággal.

Szurcsík Ádám: Hajdú Lacit, az előadás rendezőjét évek óta ismerem, Komáromból, én onnan származom, ő pedig játszott ott. Még együtt is szerepeltünk annak idején. Szóval ez nagy könnyebbség volt. A többiekkel most találkoztam először. De valóban, ahogy Mariann mondja, az első hét alatt lezajlott az ismerkedés, puhatolózás és belerázódás, utána már remekül tudunk együtt dolgozni.

Hermányi Mariann: Persze az is segített, hogy egy osztályból jöttünk, így ha azt éreztük, hogy az egyikünk kicsit elbizonytalanodott, vagy rágörcsölt egy-egy instrukcióra, többé-kevésbé ki tudtuk egymást segíteni.

Mi volt az, ami leginkább megfogott Nyinában és mi volt az, amit nehéz volt megoldani?

Hermányi Mariann: A tudatossága fogott meg leginkább és az, hogy közben mennyire nem az. A tudatosság és tehetetlenség közti lavírozását nehéz megfogni, megoldani, mai napig.

Sokan azt mondják róla, hogy karrierista, aki nagy színésznő akar lenni és ennek érdekében mindent meg is tesz. Ebben van némi igazság, de Trepljovval vagy Trigorinnal való szerelmének szerintem semmi köze a karrierizmushoz. Tehetetlen, hiszen egyszer csak belecsöppen az addig csupán álmodozással töltött, gyermeki szerelemmel teli, de sivárnak mondható életébe egy valódi, izgalmas, nagy kaliberű ember, aki akkora hatással van rá, hogy mindent eldobva utána megy. Nincs ebben tudatosság. Csak törvényszerűség. Azt választjuk, aki unalmában elpusztít. Ilyenek vagyunk. Igenis fontos számára a színház, a karrier, a ragyogás, a hírnév. Mégis azt gondolom, hogyha Trigorin Moszkvában kiábrándul a színházból és inkább pékséget nyit, Nyina mosolyogva kevergetné a kovászt, azóta is.

Szerinted Nyina tehetséges?

Hermányi Mariann: Szerintem igen. Akár nagy színésznő is lehetett volna, ha nem siklik ki az élete, nem hal meg a gyermeke és nem hagyja el a szerelme. Így viszont nincs, ami valódi értelmet adjon az életének, és nem tud igazán talpra állni. Nem futhatja be azt a pályát, amiben kiteljesedhetne a színészete és valóban kiderülhetne, mennyire tehetséges. Ereje lenne, csak lelke nincs már hozzá, ebből is látszik, hogy hiába nem adja fel, ragyogni már soha nem fog.

Az utolsó jelenetet, amiben Nyina visszatér és Trepljovval találkozik, hogy építetted föl magadban?

Hermányi Mariann: Azt képzelem mindig, mielőtt bemegyek a színpadra, hogy egy olyan helyre térek vissza, ami nagyon fontos volt számomra, de el kellett hagynom. Amikor Nyina meglátja a házat és belép az ajtón, ugyanazok az ismerős szagok és színek fogadják, amik két évvel azelőtt is, amikor még minden rendben volt. Ettől teljesen összezuhan. Én nem hiszem, hogy megbolondult volna azután, hogy Trigorin otthagyta, egyszerűen összetört a szíve, a lelke. Mikor betér a házba, gyomorszájba vágják az emlékei. Minden, amit eddig elfojtott magában, egyszerre kitör. Ettől lesznek olyan zavarosak a gondolatai és a mondatai. Az ilyen típusú élményeket keresgettem magamban a próbák során.

Trepljovban és benned vannak közös vonások?

Szurcsík Ádám: Be kell valljam, hál’ istennek nincs sok kapcsolódási pontom vele. Nem hiszem, hogy barátok lennénk az életben. Borzasztóan boldogtalan életem lenne, ha sok mindenben hasonlítanék Kosztyára, de ez szerencsére nem így van. Így aztán komoly kihívást jelentett a szerep, sokat küzdöttem vele. Számomra ez egy nagyon gyötrő és nehéz utazás ezzel a fiúval. Az első felvonás végén elindul a lejtőn és a darab végére eljut az öngyilkosságig. Iszonyatosan nehéz megfogalmaznom és megteremtenem az utolsó pillanatot, hiszen én, Szurcsík Ádám nem tudom megérteni, hogy juthat el valaki addig a pontig, amíg a fejéhez emeli a fegyvert. Szóval nem egyszerű a feladat, de remélem, hogy ennek ellenére érvényes alakítást tudok nyújtani.

Szerinted hol csúszik el Trepljov?

Szurcsík Ádám: Sok vitám volt a rendezővel a tekintetben, hogy mi az az utolsó csepp a pohárban, amikor végül Kosztya meghúzza a ravaszt. Hiszem, hogy ha akkor, ott Nyina nem jelenik meg, nem lesz öngyilkos, de amikor a szemébe mondja, hogy mindazok ellenére, ami az elmúlt két évben történt vele, mégis Trigorint szereti… Az én olvasatomban itt van az a fordulópont, ahonnan már nincs értelme tovább élni. Persze amúgy tele van sérelemmel, megbántottsággal az anyja miatt, aki helyette a színészetet választotta és féltékenység Trigorin iránt, aki elevette tőle az anyját és a szerelmét, ráadásul sikeres író, szemben vele, de mégis, az utolsó mozzanat a Nyinával való újbóli találkozás.

Most kezdtétek a negyedévet a Kaposvári Egyetemen Cserhalmi György osztályában. Milyen volt az első három év?

Hermányi Mariann: Iszonyatosan kaotikus. Rengeteg fontos dolog történt velem ez idő alatt, legyen szó csodálatos vagy kritikán aluli élményekről. Mindenesetre sokat változtam. Az egyik legjobb dolog, ami ebben a három évben velem történhetett, az az osztályom. Tizenegy ennyire különböző embert ritkán találni, akik ráadásul ennyire szeretik egymást. Nagyon sokat utaztunk az elmúlt három évben Székesfehérvár, Kaposvár és Budapest között és ez a rengeteg utazgatás, a folyamatos összezártság és a közös ügyeinkért való küzdelem, olyan köteléket alakított ki közöttünk, amivel a mai napig erősen tartjuk egymást.

Szurcsík Ádám: Én is az osztályközösséget emelném ki elsősorban és az osztályfőnökünket, Cserhalmi Györgyöt. De emellett abban is szerencsések vagyunk, hogy nagyon jó emberekkel dolgozhattunk, mint Vidnyánszky Attila, Blaskó Bori, Egyed Attila, Kelemen Márta vagy Nagy Norbert. A mi osztályunkban volt először úgynevezett duális képzés, ami azt jelenti, hogy már az egyetem első évében kikerültünk színházhoz. A gyakorlati órák a székesfehérvári Vörösmarty Színházban, az elméleti órák Kaposváron zajlottak. Emiatt két hetente ingáztunk egyik helyről a másikra. Egyébként, ha nem kovácsolódott volna ilyen jól össze az osztály, akkor lehet, hogy feladom, mert bizony voltak olyan pillanatok, amikor azt éreztem, ott hagyom az egészet, de a csapatszellem kitartott, és ez átsegített a nehezebb időszakokon.

Nagy sikerrel játsszátok jelenleg is az eredetileg mozgásvizsgaként készült Carmina burana-t, amit Blaskó Bori rendezett-koreografált. Szerettétek azt a munkát?

Hermányi Mariann: Nagyon. Ez egy elképesztően komplex előadás, hihetetlen koncentrációt igényel, mind a mozgás, a játék és az ének szintjén, imádom játszani. A tavalyi évben két darabbal gyarapítottuk még osztályunk kis repertoárját, Brecht Koldusoperájával (r. Nagy Norbert) és a Katona József színműve alapján készült Bánk-misszióval (r. Vidnyánszky Attila). Ez utóbbi egy sűrített, zanzásított verziója az eredeti műnek, egy órás tantermi előadás keretében. Mindhárom előadás teljesen más műfaj és szerencsések vagyunk, hogy ennyi féle munkában vehettünk részt.

Mi vár még rátok, mit tudtok az idei évadról?

Hermányi Mariann: Most kezdünk próbálni a Színművészetisekkel. Bagossy László rendező osztályával és a Hegedűs D. Géza – Forgács Péter színész osztállyal lesz egy Moliére kurzusunk, aminek december közepén lesz a bemutatója.

Szurcsík Ádám: Februárban Vácon lesz egy bemutatóm, Goldoni A hazug című vígjátékában játszom. Ezek mellett lesz még három vizsgaelőadása az osztálynak. Rusznák András, Cserhalmi György és Nagy Péter fog rendezni minket.

Jól érzitek magatokat? Jól vagytok?

Hermányi Mariann: Augusztus 6-a óta folyamatosan dolgozom. Túl vagyok két bemutatón, jelenleg is próbálunk, játszunk, sőt még lesz egy kis beugrásom is. Minden nap van valami, amiért érdemes felkelnem, és élvezem, hogy ennyi dolgom van.  Boldog vagyok, hogy azt csinálhatom, amit igazán szeretek.

Szurcsík Ádám: Jól vagyok, igen.

Szerző: Spilák Klára

 

Közönségszervezés
és
Jegyiroda

Rákosliget, Ferihegyi út 26.

Nyitva tartás:

Hétfő-péntek
10:00-18:00

Szombat:
9:00-12:00

+36 1 294-7701
+36 1 247-2882

+36 30 485- 6222

e-mail címünk:
szervezes@gozon.hu
gozonszervezes@gmail.com

_____________

Jegyértékesítő helyek:

FŐTÉR CAFE
Rákoskeresztúr, Városközpont
+36 70 329-9164
_________________

LIGET KÖNYVESBOLT
Rákosliget, Ferihegyi út 30.
+36 1 253-0000
_____________________

Nr.1. Ticket
Rákosliget, Hajducsárda utca 4.

+36 30 180-2470
_____________

_________

___

____________------------

__________________________

__________________________

Budapest Főváros XVII.kerület
Rákosmente Önkormányzata

__________________________